A feltámadás örömhírének befogadására készülhetnek fel a nyitott szívű hívek a nagyböjti időszakban. Az ünnepre való készülődésről, húsvét üzenetéről Kovács Zsolt plébánossal beszélgettünk.

Amikor feltesszük a kérdést az embereknek, hogy melyik a legfontosabb ünnepünk, a leggyakoribb válasz, hogy a karácsony, miközben a húsvét, a feltámadás örömhíre kellene a legfontosabb legyen – mutatott rá érdeklődésünk Zsolt atya. A helyi plébános hozzátette, tapasztalata szerint kétféleképpen készülnek az emberek húsvétra, a nagyobb részük még mindig hagyományból, míg a kisebb részük szívből. A hagyományból való készülés is jó, hiszen az is ad egy élményt, mint a székely ruha felvétele Csíksomlyón, de ez még nem a lényeg, a szívből való készülés a lényeg. Erre mondja Jézus, hogy legyetek a kovász, ne az egész kenyér, legyetek a só ne az egész étel. Van, aki komolyan veszi ezt, és egy belső úton indul el, aki meg nem veszi komolyan, a hagyományok útján halad. Az a fontos, hogy mindenki eldöntse, kenyér vagy kovász, mely kenyeret formál a lisztből és vízből, akar lenni – fejtegette.

A húsvét üzenetének megértéséhez nagyban hozzájárul a nagyböjti időszak, amely alatt felkészülhetünk az örömhír befogadására. Zsolt atya rámutatott, a nagyböjti felkészüléshez hármas utat javasol az egyház. Ezek közül az első az ima, amelyről az emberek nagy többsége azt gondolja, hogy kötelező. „Az imádság azonban nem kötelező, az imádság minimális szinten hobbi kellene legyen, amit szeretsz tenni, mint a fotózás, vagy a foci, ami nem marad ki a mindennapokból. A lelki problémák jelentős része – szerintem – onnan fakad, hogy keveset imádkozunk. Az általam ismert igazi imádságos lelkületű emberek között nincs depressziós, szorongó. Aki igazán imádságos ember, az bármilyen nagy bajban is van, sohasem fél, mindig boldog” – részletezte a plébános. Mosolyogva felhívta ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy az imádság komoly függőséget okoz, olyan mint a cigaretta. Vagyis felelőtlenül senki ne fogjon neki, hiszen előfordulhat, hogy egy ötperces ima alatt annyira ráérez az ízére, annyira feltölti az az élmény, hogy minden nap át akarja élni.

A második út a valamiről való lemondás, a böjtölés. Ilyenkor szembesülhetnek a hívek a függőségeikkel, és eldönthetik például, hogy nem esznek csokit, nem isznak kávét. Az igazi böjt első fele ez a lemondás, de hozzátartozik az is, hogy mit kezdenek azzal a dologgal, amit megspóroltak, amiről lemondtak – mutatott rá a lelkipásztor. Megjegyezte, idáig kevesen jutnak el, pedig fontos lenne tudatosítani ezt az oldalát is a böjtnek. A harmadik út pedig az alamizsna, a javainkból való felajánlás. És azt sem szabad feledni, hogy az adakozás akkor az igazi, amikor már kicsit fáj. Addig amíg nem érezzük annak a hiányát, amiről lemondtunk, addig ez a gesztus mindössze dekoráció – hangsúlyozta.

Azt is elmondta Zsolt atya, hogy húsvét ünnepének üzenete sajnos nem jut el mindenkihez, hiába akarna mindenkinek közvetíteni belőle. „Ez olyan, mint amikor kiállnak a hírnökök egy trombitával, s elkezdik fújni, hogy jön a király. De ha van előtted hatvanhat fal, mert azokat felépítetted magad köré, akkor nem fogod meghallani. Húsvét egy falrombolás, ezért szól befelé.  Ezért is van előtte a nagyböjt, amelyen végig kell menni, mert az készít fel arra, hogy szembenézz önmagaddal” – magyarázta. Hozzátette, az ego két dologtól fél, a változástól és attól, hogy neki kell változnia. Emiatt a legtöbb ember félrehúzódik, és elzárkózik a változástól, ezáltal elzárva magát attól is, hogy meghallja Jézus Krisztus üzenetét. Húsvét üzenete éppen az, hogy képesek vagyunk a megváltozásra, mert az Isten bízik bennünk, de hogy mi bízunk-e magunkban annyira, hogy a változást válasszuk, az mindenkinek maga kell eldöntenie.