Sajnos nagyon nem tudunk ünnepelni. Ez érvényes az erdélyi társadalom nagy részére. Az ünnepek alatt ugyanis a munkamániás emberek – akik folyton dolgoznak, s örülnek annak, ha nem kell otthon lenniük, mert akkor csak veszekedés van – arra vannak kényszerítve, hogy két-három napot össze legyenek zárva családjukkal. Ez idő alatt fizikálisan ugyan nem gyilkolják egymást, de lelkileg annál inkább. Emiatt az ünnep lényege elveszik, mindenki csak arra vár, hogy a karácsonynak vége legyen, s hogy szilveszterkor felönthessünk a garatra, hogy elfelejtse az előző napokat, s kezdődhessen a munka elölről.

Ez nagyon sok helyen így van, erről szól az ünnep családon belül, illetve az üzletről. Már hónapokkal korábban megjelennek a Mikulás csokik a boltok polcain, azok szinte a húsvéti nyúl megjelenéséig kint is maradnak. A karácsonyfa is már másfél hónappal korábban megjelenik mindenhol, persze a műkarácsonyfa – emiatt válik az ünnep is mű karácsonnyá. Mindenkinek eszébe jut, hogy tavaly kitől kapott ajándékot, amit vissza kellene adnia. S akkor eltelnek a félnapok és napok a polcok között, kezünkben egy kosárral, hogy a végére elvetemültebbnél elvetemültebb ajándékokkal legyen tele. Ezeknek az ajándékoknak semmi köze nincs ahhoz, akiknek vesszük. Egy igazi ajándékot adni csak annyi lenne, hogy veszel egy papírt, egy írószert, s leírod, hogy a másik ember miért fontos neked. S ezzel nagyobb ajándékot adsz, mintha megveszed a fél boltot.

Fel kellene ismerni, hogy az ünnep nem a mennyiségben mérettetik. Hogy nem kell tizenkétféle ételt, ötféle süteményt készíteni, mert úgy sem tudjuk megenni mindet. Vagy ha megesszük, akkor napokig meg sem bírunk mozdulni. Ez nem ünnep, de még csak nem is pihenés. Sajnos, az ünnepek alatt még a pihenésre sem szakítanak időt az emberek! Sietve sütnek-főznek, sietve vásárolnak, sietve díszítik a fát, s sietve ajándékoznak. Ehhez képest az igazi ünnep egyszerű. Sokkal egyszerűbb dolgokból áll, mint amit napjainkban művelünk. Az igazi ünnepen nincsen stressz, az emberek örülnek annak, hogy egymással lehetnek, egy asztalhoz ülhetnek le, még ha csak ketten teszik is ezt. Igazából ehhez még karácsonyfa sem kell. Minél jobban törekednénk az egyszerűségre, annál jobb lenne, annál inkább megláthatnánk az ünnep lényegét.

Úgy gondolom, hogy habár fájók ezek a gondolatok, igazak. S ha csak egy-két embernek ér el a szívéig még ha évek alatt is, már az is eredmény, már azért megérte tenni, és ilyen elmélkedéseket közzé tenni. Én ezzel tudom segíteni az embereket, hogy meglássák az ünnep lényegét. Nem várom el, hogy mindenki belássa, olyan sosem lesz. De ha van egy fecske, az már tavaszt tud csinálni, mert ha arra várunk, hogy mindenki fecske legyen, s egyszerre induljon, akkor sosem lesz tavasz! Az Egy fecske nem csinál tavaszthoz hasonló közmondásokat már el lehetne felejteni. Csak megkeseredett, gyáva emberek mondhattak ilyeneket valamikor.

Én eldöntöttem, nem vásárolok karácsonyfát, tavaly ajándékba kaptam egy kicsit, azt díszítettem fel. Idén sem karácsonyfát nem állítok, sem adventi koszorút nem készítettem. Az egyszerűségre törekszem. Legyen egy kis sütemény, egy pohár bor, karácsony este tudjak megnézni egy jó filmet, és természetesen vallásos tevékenységen részt venni.